Ha csak egyetlen dolog fog megmaradni neked ebből a cikkből, az legyen ez: sose felejtsd el, hogy azt az embert, akivel épp veszekszel, igazából mindennél jobban szereted!
Még manapság is sokan meg vannak győződve arról, hogy az igazán boldog, szeretetben élő párok nem veszekednek. Így a cikk legelején nagyon gyorsan meg is cáfolnám ezt a feltevést;
A HARMONIKUS PÁRKAPCSOLATOKNAK SZERVES RÉSZEI A VITÁK, ÉS EZ TELJESEN EGÉSZSÉGES.
*Tisztázzuk!* Ebben a cikkben a veszekedést és a vitát sokszor szinonimaként fogom használni, mert a valóságban a veszekedés a viták egyik fajtája. Jellemző rá, hogy az indulataitokat vezetitek le közben és sokszor hiányzik belőle a logika, a higgadt érvelés vagy racionalitás. Többféle vita létezik, tehát mint a rovar-bogár kérdésnél, minden veszekedés vita, de nem minden vita veszekedés!
De mi a különbség a boldog és a boldogtalan párok veszekedései között? Erre a kérdésre próbálunk választ találni ebben a cikkben, és segítséget is kaptok ahhoz, hogy hogyan vitázzatok eredményesebben.
Hogyan is veszekednek a boldog párok?
Fontos tudni, hogy egy pár kapcsolatáról nagyon ritkán lehet kívülről megállapítani, hogy ők tulajdonképpen hogyan is vannak egymással a hétköznapokban. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ahol szó szerint tányérokat törnek a felek, az csak egy tönkrement kapcsolat lehet, holott lehetséges, hogy negyedóra múlva őszintén kérnek egymástól bocsánatot és együtt szedik össze a szilánkokat. Ugyanez fordítva, egy csendesen, látszólag nyugodtan vitázó pár lehetséges, hogy napokig nem szól egymáshoz egy-egy nézeteltérés következményeképp. Éppen ezért a kulcs az egyediségben rejlik, abban, hogy megtaláljátok azokat az elemeket egy vitában, amik mindkettőtök számára elfogadhatóak.
Mikor olyan pár jön hozzám terápiára, akik évek óta együtt vannak, és azt állítják, hogy sosem veszekedtek még, az mindig intő jel. Most tekintsünk el attól a lehetőségtől, hogy esetleg nem teljesen őszinték, tehát ha tényleg nem veszekedtek még, azzal mi is lehet a gond? A legtöbb ember erre büszke, pedig több problémát is felvethet. Egyrészt, lehetetlen, hogy soha egyetlen indulatos nézeteltérésük sem akadt, ha viszont nem veszekedtek, akkor valamelyik fél biztosan „lenyelte” a benne rejlő gondolatokat, és ez sosem jó. Másrészt, ami a cikk szempontjából most lényegesebb, az az, hogy ők ezek szerint sosem tanultak meg veszekedni. Furcsán hangzik? Pedig veszekedni igenis meg kell tanulni, és ideálisabb, ha nem életünk legnagyobb krízishelyzetére tartogatjuk azt, hogy kibogózzuk, melyik szavakkal tudjuk úgy levezetni az indulatainkat, hogy a másik ne azonnal el akarjon válni.
Hogyan tanulhatunk meg jól veszekedni?
A boldog párok vitái kevesebb ideig tartanak, kevésbé intenzívek és a békülés is hamarabb jön el náluk. Hogyan tudjátok ezt ti is elérni? A következő 5 lépés lesz benne a segítségetekre.
légy tisztában magaddal!
A jó veszekedés egyik alapja, hogy ti ketten tudjátok, hogy mire számíthattok a másiktól milyen helyzetben, ehhez pedig kiemelkedően fontos, hogy ismerd magad. Mi bosszant fel, mi vált ki nálad vitát a leggyakrabban? Mitől tudsz megenyhülni egy veszekedés során és mi az, ami csak olaj a tűzre? Mely szavak bántanak a leginkább, és melyek azok, amik csak elrepülnek a füled mellett? Ezekkel és ezekhez hasonló kérdésekkel azért fontos tisztában lenned, hogy következetes üzeneteket tudj a párod felé küldeni. Ha például egyik nap teljesen kiborulsz azon, ha rád nyomja a telefont, a másik nap viszont nem is zavar, akkor nehéz dolgotok lesz, mert ő sem fogja tudni, mihez tartsa magát.
ELŐSZÖR TE LÉGY TISZTÁBAN A SAJÁT DOLGAIDDAL, CSAK UTÁNA VÁRHATOD EL, HOGY EZEKET Ő IS MEGTANULJA!
- Légy tisztában a másikkal!
Figyelj rá a viták során! Persze tudom, hogy amikor az ember épp veszekszik, akkor a háta közepére sem kívánja, hogy a másik lelkével foglalkozzon, de hidd el, hogy ha sikerül, nagyon sokat nyersz vele. Ha nem figyelsz rá, hajlamos leszel magadból kiindulni, ami az egyik legnagyobb hiba. Mondok egy példát: lehet, hogy te szinonimaként használod az undok és a bunkó szavakat, azt mondod ki, amelyik épp a szádra jön. Ugyanakkor lehetséges, hogy a párod az előbbi esetében rendületlenül folytatja az intenzív vitát a szennyesruha kérdéséről, míg az utóbbinál visszahőköl, mélységesen megbántódik és napokon keresztül gyötri a gondolat, hogy ilyet mondtál rá. Nem ez volt a cél ugye? Fontos hát, hogy ismerd a párod apró sajátosságait.
- Meséld el, amit megtudtál!
Ez a pont az előző kettő egyvelege – ha nyitottak vagytok rá, jelentősen meg tudjátok rövidíteni a tanulási folyamatot azzal, ha az előző két pontról direktben elbeszélgettek. Ilyen egyszerű, de nagyszerű mondatokra gondolok, hogy „A múltkor gondolkodtam, és rájöttem, hogy engem nagyon megbánt, ha úgy csinálsz, mintha nem hallottad volna az egyik érvemet, mikor veszekszünk” vagy pedig „Azt vettem észre, hogy sokkal jobban kiborulsz, amikor üzenetben kérek számon rajtad valamit, mint mikor telefonon, ez tényleg így van?” Hidd el, rengeteg nagyon hasznos információt fogtok tudni cserélni, és a másikat is motiválni fogod, hogy gondolkodni kezdjen.
- Vedd észre a békülési kísérleteket!
Ez egy nagyon fontos pont! John Gottmann amerikai pszichológus sokat elmélkedik a békülési kísérletekről a könyveiben. Bár elsőre misztikusan hangzik az elnevezés, nagyon egyszerű; amikor magunkban már lezárnánk a vitát, és készek lennénk a békülés fázisába lépni, azt valahogyan „megüzenjük” a partnerünk felé, aki, ha ezt a jelet észreveszi és hasonló ponton jár ő is, akkor hamarosan kibékültök. Ha viszont nem veszi észre, akkor még sokáig tarthat a veszekedés, pedig lehet, hogy már mindketten a legszívesebben túllennétek rajta. Sokszor nem olyan egyszerű a békülési kísérletekre felfigyelni, hiszen ezer féle létezik, lehet az egy félmosoly, egy idétlen szóvicc, egy pillantás, talán ez az a terület, ahol a legfontosabb saját magad és a másik ismerete.
- Beszéljétek át a veszekedéseiteket!
Rengeteg információt rejthet, ha miután kibékültetek (persze nem közvetlen akkor, de nem is túl sokára), átbeszélitek magát a veszekedést. Fontos, hogy itt nem arról kell beszélni újra, hogy mi volt a téma, hanem magáról a jellemzőkről. Mi az, ami jól esett, mi az, ami nem, hangsúlyok, mozdulatok, helyzetek. Személyes példaként álljon itt életünk első veszekedése a (ma már) férjemmel: egy félig nyitott szórakozóhelyen voltunk Budapesten és egy padkán duzzogtunk egymás mellett csendben, talán egy hónapja lehettünk akkor együtt. Már nem is tudom, min vesztünk össze, arra persze igen, hogy szerintem teljes mértékben nekem volt igazam, szerinte meg ugye neki. Gondoltam leszek én az okosabb, nehogy már ilyen legyen az egész este, inkább megpróbálok vele kibékülni, úgyhogy oldalba böktem és rávigyorogtam, hogy „na, megvan az első veszekedésünk, mi?” (Ez volt az én békülési kísérletem éppen.) Mire ő ahelyett, hogy fogadta volna, fapofával, továbbra is duzzogva rám mordult, hogy „aha”. Én ezen annyira felbosszantottam magam, hogy közöltem, hogy én akkor hazamentem, amin pedig ő bosszantotta fel magát annyira, hogy azt mondta rendben van (és el is mentem). Végül kibékültünk, másnap pedig beszélgettünk az esetről. Én elmondtam neki, mennyire rosszul esett, hogy igyekeztem és nem érdekelte, ő pedig egyrészt elmondta, hogy nem vette észre, hogy én éppen békülni próbálok, másrészt azt is, hogy nagyon ki tud borulni azon, ha valaki csak úgy „kisétál” egy veszekedés kellős közepéből. Ezeket az információkat mind a ketten jól elraktároztuk, és én azóta sem hagytam ott soha, ő pedig igyekszik felismerni és fogadni, ha én békülni próbálok (de aggodalomra semmi ok, ezer meg egy dolog maradt, amivel ki tudjuk akasztani a másikat.
A VESZEKEDÉSEK MEGBESZÉLÉSE ÉS KÍVÜLRŐL TÖRTÉNŐ ELEMZÉSE IGAZI ÉLŐ PÉLDA, AMIT BONCOLGATHATTOK, NE HAGYJÁTOK KI A LEHETŐSÉGET!
De miért veszekszünk akkor évek múltán is, hiszen már mindent tudunk a másikról?
Ahogy feljebb írtam, a veszekedések egészséges velejárói mindenfajta kapcsolatnak, ahol szabadnak érzed magad annyira, hogy kifejezhesd az indulataidat. Ahogy magadat és a másikat figyeled, tanulod, a vitáitok minősége hatalmas változáson tud keresztül menni, de ezzel a munkával sosem szabad leállni. Ennek az az oka, hogy folyton új szituációkba ütköztök, és mindent egyszerűen nem lehet megtudni a másikról, főleg azt figyelembe véve nem, hogy az évek során mindketten változtok.
Senki sem szeret veszekedni. Olyankor, ha nem is gondolunk bele abban a pillanatban, mindannyian arra vágyunk, hogy térjen már vissza minden a rendes kerékvágásba, és vackolhassunk együtt a kanapén nyugalomban. Nem akarunk napokig hideg légkört a lakásban és főleg nem akarunk életre szóló sebeket okozni a másiknak egy-egy rosszul megválasztott mondattal. Éppen ezért javaslom nektek is, hogy menjetek végig a fenti pontokon rendszeresen, és tanuljatok meg úgy vitatkozni, hogy az a kapcsolatotokban ne tegyen kárt. Hiszen sose feledjétek: azt az embert, akivel éppen veszekedtek, igazából mindennél jobban szeretitek!
